Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ

amelyeknek teljesítése a jövőben minden valószínűség szerint lehetetlenné válik, nem köthet magához kötelező érvénnyel újabb és újabb egzisztenciákat, amelyeknek az eltartásáról később nem tud gondoskodni, nem kapcsolhatja ki a vidéki szinházi vállalkozásokból a magántőkét. Arra azonban a jelenlegi viszonyok közt is kell lehetőséget találnia, hogy segitsen a magánvállalkozóknak anyagilag, s ezzel biztositsa a szinházak művészi szinvonalát,és gondoskodjék új közönség neveléséről. Ezt a következőképpen érheti el: vállalnia kell a vidéki szinházak deficitjének fedezését, megfelelő összegű állami szubvenció rendelkezésre bocsátásával a lehetőséghez képest függetleníteni kell a vidéki színházakat a mindenkori gazdasági konjunktúrától és dekonjunktúrától. Másrészt: meg kell követelni az igy támogatott színházaktól, hogy az igy nyert támogatást felszerelésük kiegészítésére, a társulatok életszínvonalának emelésére, az előadások színvonalának biztosítására és főként olyan előadások rendszeresítésére fordítsák, amelyek közvetlenül szolgálják az új közönség nevelését, amelyek elsősorban a munkásságnak és az ifjúságnak közvetítik - csekély belépődíj ellenében, vagy teljesen díjtalanul - a szinházi kultúrát. Simon László dr. Államtitkár úr rendelkezésének megfelelően haladéktalanul bekéri az Üo. vidéki szinházak jelentését jelen szezonbeli eddigi működésűkről /ilyen jelentések havonkénti megtételére egyébként a színigazgatók szerződésileg kötelezve vannak/. Ugyancsak az Államtitkár úr intenciójának megfelelően átirat készül a Pénzügyminiszterhez, melyben a vidéki szinházak 452