Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

MÁSODIK RÉSZ - VIDÉKI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - DEBRECENI CSOKONAI SZÍNHÁZ

Kétségtelen, hogy pénzügyi helyzetünkkel számot vetve;a távolabbi jövőt illetően nem vállalkozhatunk a szinházak fokozottabb segélyezésére. Azonban jelenleg még módjában áll a kormányzatnak a hathatós segítség nyújtása. Ezt természetesen csak szigorúan körülhatárolt célok érdekében tehetjük meg. Elsősorban új közönség neveléséről kell gondoskodnunk az iro-t dalmi értékű darabok és a nemes színművészet számára. Ha ez most komoly anyagi áldozatok árán bár, de sikerül, úgy számithatunk arra, hogy a jövőben az igényekre nevelt közönség maga is hajlandó lesz a színházakért áldozatot hozni. Nem kell hosszasan fejtegetni azt, hogy a szinház mennyire lesz jelentős tényező a humánum művészeti eszközökkel történő elmélyítésének, és hogy mennyire éppen azoknak van erre szükségük, akik most a politikai felszabadulás után sem jutottak olyan anyagi lehetőségekhez, melyek képessé tennék őket arra, hogy a nemes színházi kultúra kifejlesztése érdekében maguk hozzanak áldozatot. Ezért arra kérlek, szíveskedj előterjesztést tenni a következőkről: 1./ Haladéktalanul kéressék be a magánszínházak műsorterve, továbbá jelentésük arról, hogy munkájukat milyen körülmények között tudják folytatni. 2./ E jelentések beérkeztéig is készíttessék átirat a pénzügyminisztériumhoz, melyben a magánszínházak megsegítésére a folyó költségvetési évre 2o millió pengő hitelt kérünk azzal a megjegyzéssel, hogy ezt az összeget a Művészeti Tanács és a Színész Szakszervezet véleménye alapján fogjuk szétosztani. 3./ A debreceni Qsokonai Szinház jubileumára való tekin442