Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

letve újjáépítették. 2./ A tegnapi napon a rendőrügyeleti dijat harmincszorosára emelték fel. 3./ A villanyárak szempontjából a kulturális feladatot teljesítő színházakat az eszpresszók kategóriájába utalják ós a legmagasabb tarifát követelik. 4./ A tűzoltósági dijat negyvenszeresére emelték fel. 5./ A vigalmi adót 1/2 %-íól lo %-ra, 6./ az eddig kb. 1 1/2 %-os forgalmi adót 5 %-ra. 7./ A Székesfővárosi Hirdetővállalat a plakátdijakat nyolcszáz százalékkal, 8./ az OTI- és MABI-dijakat - melyeket teljesen áthárítottak a színházakra mint munkaadókra - több mint kétszeresére emelték fel. Mindezzel a szinházak egyenesen az anyagi lehetetlenülés helyzete elé kerültek, és a legkomolyabban fenyegeti Budapest külföldön is elismert szinházi kultúráját - mely az exportált darabok révén igen tekintélyes jövedelmet is jelentett az országnak - a szinházak csődjének és bezárásának a szégyene. Ugyanakkor, amikor mi nem leszükiteni, hanem kiszélesiteni acarjuk a szinház népnevelő eszközének hatókörét, amikor a nagy dolgozó rétegek számára akarunk dolgozni és - most már egyre gyakrabban és rendszeresebben - rendezünk olcsó, sőt ingyenes munkáselőadásokat, és üzemeikben keressük fel egész művészi felszerelésünkkel és együttesünkkel a munkásokat, hogy igazi, magasrendű szinházi kultúrát kapjanak. Ebben a válságos helyzetben, valósággal az utolsó órában fordulunk a Miniszterelnök úrhoz, a Vallás- és Közoktatásügyi 378