Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS

Miniszter Ur! Ön talán nem is tudja, hogy mi öreg kegydijas szinészek, akik évtizedeken át.3o-4o-5o éven át szolgáltuk a magyar kultúrát, és ezen idő alatt fizetésünknek lo-12%-át azon célból fizettük az Országos Szinészegyesület pénztárába, hogy öregségünk vagy munkaképtelenségünk idején éhen ne halljunk^ és hogy legyen öreg fáradt fejünket hova lehajtani! Ámde jött az első világháború, és a felszólitás, hogy a hazának pénzre van szüksége, az elsők között mi öreg szinészek voltunk, akik nyugdijtőkénket hadikölcsönbe fektettük! A háború elveszett és igy a mi nyugdijunk is! Miniszter Ur! Az eddigi nemtörődön kormányok elhagytak bennünket, nem tö rődtek a nyomorúságunkkal, de most a demokraták kormánya nem hagyna el bennünket, bizonyitja a fent megjelent cikk, amelyben a Kultuszminiszter úr felhivja a nem állami nyugdijasokat jelentkezésre adataik nyilvántartásba vétele végett! Nem tudom hogy az Országos Szinészegyesület elnöke tett-e már lépéseket ebben az ügyben, ha igen,akkor rendben van, ha nem, akkor még mindég ott tartunk, mint a régi kormányok alatt tartottunk, hogy minket nem vesznek emberszámba, mi kihalásra vagyunk itél ve, nem veszik észre az idők szavát! i Miniszter Ur! Lehetetlen az, hogy akkor, midőn mindenkire gondol az állam, éppen csak azokra nem gondolnának, akik életüket a magyar kultúra szolgálatában töltötték el. Az Országos Szinészegyesületnek 6 hivatalnoka van, akiknek tisztességes, a mai időkben megfelelő fizetésük van. A nyugdijasok pedig nem kapnak nyug352