Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)
ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - ANYAGI ELLÁTOTTSÁG, SEGÉLYEZÉS
nyugdíjas szinészek hatékonyabb támogatására bevezette a vidéki színtársulatoknál a pótfilléreket. A pótfillérek teljes jövedelme a nyugdij nélkül maradt öreg•szinészek nyugdijpótló segélyét szolgálta. A vidéki színtársulatok pótfilléreiből befolyt jövedelemből egy-egy öreg, nyugdij nélkül maradt színésznek - figyelemmel eltöltött szolgálati éveikre - havi 4-7 pengő nyugdijpótló segély jutott. A nyugdij nélkül maradt öreg szinészek helyzete azonban továbbra is ijesztő mementóképpen állt nemcsak a színészek, hanem még a magyar társadalom előtt is és mind a sajtó, mind a közönség állandóan foglalkozott e kérdés megoldásával, anélkül azonban, hogy az öreg, nyugdij nélkül maradt szinészek helyzete bármit is javult volna. Bizonyos fokú enyhülést csupán a legutóbbi lo esztendő hozott, amikor Miniszter úr hivatali elődje a közóhajnak megfelelően a Nyugdíjintézet támogatását határozta el. A Nyugdíjintézet államsegélye minden esztendőben emeltetett, úgyhogy az 1944-ik költségvetési évben ez az államsegély 7o.ooo pengőben állapíttatott meg. Az 1945-ik költségvetési évre pedig 150.000 pengő államsegély engedélyezése helyeztetett kilátásba. Miniszter úr hivatali elődjeinek bölcs intézkedése következtében nemcsak a vidéki színtársulatok voltak kötelesek a nyugdij nélkül maradt színművészek számára pótfilléreket szedni, hanem 1942. óta a fővárosi magánszínházak is. Főleg ennek a segitségnek volt köszönhető, hogy a Nyugdíjintézet 1942-től kezdve egymást követő három éven át a nyugdijpótló segélyeket emelni tudta, úgyhogy legutóbb átlagban elérte a havi 3o pengőt. Minden remény megvolt arra nézve, hogy a közel 600 nyugdij nélkül maradt színész, özvegy- és árvasegélyes legalább 348