Dancs Rózsa: A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai - 1945 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 19., Budapest)

ELSŐ RÉSZ - BUDAPESTI SZÍNHÁZAK MŰKÖDÉSE - MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ

dőket vehet igénybe. A pályázat nyilván föltételezi, hogy a magyar zeneszerzők közül többnek félig kész, vagy éppen befejezés előtt álló operája van - egyébként a rövid határidő minden hozzáértést nélkülöző, dilettáns elgondolásból faka

d. Még súlyosabb megitélés alá esik azonban a pályázat kiirása akkor, ha az igazgató egy tudomására jutott, elkészült opera nyertessé tétele céljából irta ki a pályázatot. Ebben az esetben súlyos megtévesztés ért

e a pályázatra meghivott többi zeneszerzőt. Az operairás mai technikája az, hogy a szeiz ő szövegkönyvet keres, ha pedig ragaszkodik egy témához, azt egy alkalmas költő-iróval megzenésítésre alkalmassá téteti. Ezután foghat csak hozzá az opera megírásához, ceruzairással, mert előrekomponált betétszámok összeolvasztása, tehát utólagos átkomponálás még nagyobb időbe és fáradságba kerül. A szerzői technikát nem lehet gyorsitani, vagy kötelezően előirni. Vannak szerzők, akik zongorakivonatot készitenek először, és csak ezt hangszerelik meg utólag, és vannak szerzők, akik rögtön zenekari partiturát irnak. A kiirt pályázat elgondolása szerint tehát a müvet meg kell komponálni, és a több vaskos kötetre terjedő partiturát le kell másolni. Ugyanezt meg kell tenni a zongorakivonattal is. Amint jeleztük, ennyi szellemi és manuális munkát fél év alatt remélni naivitás. A pályázat 6. pontja szerint a bírálóbizottság tagja zeneszerző nem lehet. Ennek ellenére az Operaház ad 185/1945. számú felzete a bizottság tagjai között megjelöl 3 főrendezőt /közülük Nádasdy Kálmán Kodálynál végzett oki. zeneszerző, aki ma is komponál/, továbbá Jemnitz Sándor zenekritikust, akinek a 252