Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

Gyakorlat által a szük éa rövid lélegzet is tágítható. A szüneteket okosan és számítással kell a beszélőnek felhasználnia^ a különösen arra vigyáznia, nehogy oly helyen fogyjon el lélegzete, mikor még az értelem nincs bevégezve. A lélegzetvétel észrevétlenül történjék. A hosszú beszédekben a lélegzet tartalmát úgy kell felosztani, hogy abból egy kevés mindig maradjon inkább, semhogy elég ne legyen. Szenvedélyes kitörések alkalmával az indulat a lélegzet működését részint eltakarja, részint igazolja; azonban a nagy erőt kivánó helyeken a szinész levegővel jó előre lássa el magát; mert ilyenkor a mell kimerültsége még érezhetőbb, mint a nyugodtabb helyeken. 14.

S. A festő hang A festő hang a beszédnek olyan tulajdonsága, mellyel a kimondott szónak tartalmát /értelmét/ a hallgató lelkében mintegy láthatóvá tesszük. Minden nyelvben vannak szavak, melyek bizonyos természeti tényt festenek, vagyis» hallás által felfogott tagozatlan hangokat tagozott hangokkal utánoznak; ilyenek a magyar nyelvben pl. sziszeg, csámcsog, robban, zúg sat. Minthogy az ily szavak a benyomást már magokban képesek előidézni, ezekkel a festő hangnak semmi köze ninca

;

éa a szinész eleget tesz, ha azokat értelmesen ejti ki. Hiba volna pL a zúg-b

an a természeti tényt utánzó z betűt hosszasan ós keményen ejteni. A festő hang művészi hivatása tulajdonképp ott kezdődik,