Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

/Tollheit/; az utóbbi esetben félelemkór

nak /atimia/ és tehetetlenségi kórnak /abulia/. Az akarati tébolyhoz számittathatik a gyújtási /pirománla/ gyilkolási vágy /Mordsucht/ és a nemi düh /Geschlechtswuth/. 9«§. Jellege és okai Ami az akaró tehetség túlfeszültségéből származó lelki kórokat illeti: ezeknek jellege az, hogy az ismerő tehetség munkássága egészen megszűnik. Az ily elmebeteg nem Ismer senkit, még rokonait sem. Másik jellege a dühösködés, a mindent azétrontani akarás, vórszomj. E borzasztó betegséget, mely a legnagyobb testi erővel szokott összekötve lenni, gyakran megelőzi a maga ba vonulás, elzárkózottság, komorság. Okai e betegségeknek! napszúrás, bódító szerek használata, veszett eb marása, agyingerültség, kicsapongó élet, túlságos munka, sok éjszakázás, megcsalatott szerelem, zabolátlan indulatok és szenvedélyek sat. Az akaró tehetség lehangoltságából eredő lelki betegségek jellege: az általános testi és lelki lankadtság, lehangoltság, úgy, hogy akinél az ismerő és érző tehetség működik is, az akaró tehetség képtelen a munkásságra. Okai: szerencsétlen élettörténet, hátgerincsorvadás, az izomrendszer megbénulása sat.