Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

pontját a kellemes és kellemetlen képezi; de az ellentétek különböző fokok szerint közeledhetnek egymáshoz egy közös pontig, hol a közöny érzetében találkoznak. Ami a lélek természetes tevékenységét előmozdítja: kellemes , ami azt gátolja: kellemetlen érzést idéz elő. Az érzések egymástól fokozat és minőség szerint különböznek . • 2.§. Az érzések fokai Fokozatra nézve: a leggyöngébb érzésak, melyek alig jutnak el az öntudatig, sejtelmek

nek, az élénkebb érzések Indulatok

nak neveztetnek. Ez utóbbiak ismét a benyomások ereje, újdonsága, a lélek természetes élénksége s főképp a képzelet különfélesége szerint sokfélék. Az indulatnak^ nevezetesen a kellemesnek mérsékelt foka az összes életműködésre ébresztőleg hat, és különösen emeli az akaraterőt

. Azonban az indulat felcsigázott foka megzavarja a lélekélet egyensúlyát; az érzés, ha a lélek összes tevékeny

4sége benne összpontosul, meggátolja a többi tehetségek müködétsét. Az ily felfokozott indulat a testi élet szervezetének összhangját is megzavarhatja, annyira, hogy hosszabb ideig tartván halált idéz elő. A fontosabb indulatok e következők: a/ Kedv és vidámság

. Kedv

nek neveztetik minden élénkebb kellemes érzés. A vidámság oly hangulata a léleknek, mely annak fölvidulását eszközli; a testen az arc vidorsága, ragyogó tekintet, mosoly s a tagok élénk mozgékonysága által nyer kifejezést. Ez indulat erősebb kifejezése gyönyörig^ végre vad