Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

eszmékké képezi. Tehát az eszmék tapasztalatai, melyeket az a tökély törvényei szerint alkot. Ha az ész az eszmét alakkal, formával látja el, előáll az eszmény

. Az eszmény tulajdonképpen korlátozása az eszmének; sohasem felel meg ennek tökéletesen; mivel az eazme végtelen tartalmú. De minden eszmény

ben meg van némileg valőaitva az eszme ; mert nincs oly vallás, melyben az istenség eszméje; tudomány, melyben az igazság; erény, jog, állam és népélet, melyben a jóság; művészet, melyben a szépség eszméje /ha még oly zavartan is/ meg ne volna valósítva. Az eszmény általában a lélek, és különösen az elme, és képzelő erő fejlettségének fokaitól feltételeztetlk; továbbá attól a hatástól, melyet a kor, népélet, nevelés, égalj sat. a lélekre gyakorol. 11.§. Az ismerő tehetség fokai Az ismerő tehetség kisebb-nagyobb fejlettsége neveztetik: k

épességnek /capacias/, tehetségnek /talentum/ és lángésznek /zseni/. a/ A képesség azt a könnyűséget fejezi ki, mellyel a lélek a tapasztalatot felfogja és magáévá teszi; ez az emlékező erő bizonyos élénkségét feltételezi. b/ A tehetség a gondolkozó erő, különösen az elme tökélyét fejezi ki. Az elme tökélye is különféle. 1. Elmééi

, mely a tárgyak jelveit élesen, pontosan és tö-