Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

Minden drámában oly egyének ia szerepelnek, kiknek jellem" fejlődésök a dráma cselekvényén kivül esik, s csak azért vannak a dráma hőse mellé állitva, hogy velők együtt vagy ellenük való működésben az ő jelleme fejlődésének szolgáljanak indokul; az ilyen alakok személyesitője állitsa elő jellemét araa viszonyokból, melyeket számára a dráma cselekvénye kijelöl /és ennyit tenni kötelessége Is/; de óvakodjék túlbuzgalmú egyénités által a drámai cselekvény összhangját és az egy vagy több főalak hatását megrontani. A tanulmányul választott jellemet mindenekelőtt egészben kell felfogni, meghatározván annak álcáját, alaphangját, alakját, tehát egész személyét. Aztán az igy meghatározott egyénhez kell alkalmazni az abban előforduló kedélyállapotok hangját, mozgását; ki kell tüntetni az egyén jellemének folytonos fejlődését; s ha Így a szinész a szinmüvet átértette, ha a jellem minden irányú vonatkozásait is belátta, ha ennek eszméjét teljesen felfogta, s végül: ha végrehajtása felfogásával megegyezik: akkor művészete be van végezve, s az egyes alkatrészek, melyek tanulásának tárgyai voltak, egy művészi cselekvényben forrnak össze.