Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

jegyek engedélyezése, a kiállításokba való közvetlen beavatkozás, a hírlapirodalomra gyakorolt befolyás, s számtalan olyan apróság, mely az intézet hasznára nem válik, az igazgató tekintélyét csorbítja, az intendáns nimbuszát pedig teljesen aláássa."^

0 Nyilván mindezek az okok közrejátszottak abban, hogy Paulaynak már két év múlva, 1888 januárjától új intendáns irányításával kellett dolgoznia: Beniczky Perenc, belügyi államtitkár látta el az állami szinhazak felügyeletét, s a tapasztalatokon okulva, inkább Podmaniczky munkamódszerét vette át. 1891-ben azonban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét főispánja lett. Utódjaként Zichy Géza grófot, a költő-zeneszerző-virtuóz zongoraművészt nevezték ki. Személye nem volt Paulaynak ismeretlen, hiszen ő is egyik alapító tagja volt a Petőfi Társaságnak, 1878 óta pedig a Kisfaludy Társaságnak, ahol ekkor már Paulay is tag. Érdeklődése természetszerűleg az opera felé vonzotta, s igy Paulay zavartalanabbul dolgozhatott, amire annál inkább is szüksége volt, mert betegsége ezekben az években kezdett elhatalmasodni szervezetén. De legalább közvetlen felettesével nem kellett fárasztó csatákat vivnia. Ami Paulay munkálkodásának művészi vezetői környezetét illeti, először a rendezői viszonyokról kell megemlékezni. Már emiitettük, hogy a szakigazgatás átvételekor egy személyben látta el az irányitói, a dramaturgi és a főrendezői munkakört. Közvetlen szinpadi munkatársa ekkor csak Nagy Ignác "alrendező" volt, aki 1855-ben került a színházhoz, először mint súgó, aztán mint ügyelő. Paulay hivatalba lépésekor fenti minőségében nyilván ő vette át azoknak a próbáknak a vezetését, ahol az igazgató nem érezte szükségesnek a saját jelenlétét /a repertoá-