Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

"enquête" fő nyersanyagát 'képezte,'és a tanácskozás summája végül is az ő megfogalmazásában jelent meg. ^ 187o-ben már a szinház nyugdíjintézetének választmányi tagja. De ami talán még fontosabb, egyre több segitséget nyújt Szigligetinek az igazgatás ügyeiben. Ide tartozik, hogy vidékre jár tájékozódni az új szinésznemzedék kiválóságai felől. 0 hoz hirt Debrecenből Blaháné sikereiről, és ő hivatja meg partnerként Tamássy József

et,ekképpen alapját vetve meg a század második felé68 ben oly hiressé vált népszinmüegyüttesnek. A döntő lépést az igazgatói hivatásra való felkészülésben azonban akkor teheti meg, amikor 1872 nyarán a belügyminiszter megbízásából kéthónapos utat tesz Nyugat-Európában, hogy a szini viszonyokat tanulmányozza^és részletes jelentést irjon. Ha a Jelentés

t olvassuk, világossá válik előttünk, hogy egy jószemü és nagyformátumú vezető fogalmazta meg a beszámoló kapcsán a Nemzeti Szinház perspektivikus fejlesztésének irányát, és körvonalazta az egyszemélyes felelősséggel vezető igazgatónak azt az eszményi portréját, amelyhez nyilván, e feladatot elnyervén, maga is igazodni kivánt. Szóltunk már arról az afférról is, amely látszólag reménytelenül kettétörte a szépen induló karriert, és Paulayt elszakította attól az intézménytől, amelyhez legfőbb reményeit fűzte. Ezalatt az idő alatt viszont egyéb irányú tevékenységei erősödtek meg, s nem kis mértékben éppen azok, amelyek a művészi közélettel kapcsolódtak össze. Csak néhány héttel az incidens előtt alakult meg A Magyar írók és Művészek Társasága Szigligeti Ede elnöklete alatt, egy klub jellegű, de érdekvédelmi feladatokkal is foglalkozó társaság; Paulay ennek alakulásától