Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

12-i felterjesztésében azt kérte a belügyminisztertől, hogy /értelemszerűen ezek mellé az állások mellé, illetve ezek érintetlenül hagyásával/ "drámai igazgatóul" Paulay Edét nevez5o ze ki. Ezzel a hirtelen jött hármas megbizassal Paulay Ede helyzete, s mint rendezőé is, gyökeresen megváltozott. Olyan jogok is az ő kezébe kerültek, amelyek addig nem álltak rendelkezésére: a drámai szak teljes egyszemélyes és gyakorlati irányitása. Az együttesben ennek a kérésnek a hire azonnal elterjedt, s bár a felső megerősítés még nem érkezett meg, március 18-án "Paulay Edét, a nemzeti szinház jeles rendezőjét névnapja alkalmából a tagok testületileg üdvözölték a szinpadon. Bercsényi Béla meleg szavakkal tolmácsolta a személyzet jó kivánatait, s egyszersmind üdvözölte az új dramaturgot és rendezőt, ki az intézet ügyei körül elismert szakértelemmel s buzgósággal működik. Paulay meghatva köszönte meg a szives megemlékezést s az őszinte jókivánatokat. A szép jeleneten báró 51 Podmaniczky Prigyes is jelen volt." Egy valami támadhatóvá tette volna Paulay zavartalan működését, mégpedig az, hogy a felesége is a szinház tagja volt. /Gvozdanovics Júlia hét évvel volt idősebb férjénél; első férjét korán elvesztette, a vidéki társulatoknál pedig, mielőtt házasságot kötött Paulayval, Jánosiné néven működött. Arra aligha számithatott, hogy a pesti Nemzeti bzinházban az élvonalba törhet, bár a nagy vidéki társulatoknál a vezető tragikai szerepkört töltötte be, még a Szabó-társulat bécsi vendégjátéka idején is. Itthon és a fővárosban azonban "foglalt helyek" voltak. Azután, később egy nekrológvázlatban /Valószinüleg Paulay saját fogalmazványa/ irja: "... az utóbbi években a közép-