Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

lődés valami azó- vagy tettbeli kifejezésben nyilvánul. E nyilvánulás a jellem fordulópontja. Az ember t.i. minden fordulópontnál szakit a múlttal, amennyiben azt elégtelennek találja és előbbre tör; de minden lépése csak az előbbinek következése; mert bármily irányban való haladás az előbbi állapot által feltételeztetik. Következésképpen a fordulópont előtti ós utáni állapot egymással szoros összefüggésben áll. Az életben csak jellemtelen embereknél és a drámában csak elhibázott jellemekben tapasztaltunk olyan ugrásokat, melyek közt a fejlődés öaazefüggése hiányzik; mert ezek nem a belső fejlődési törvénynek hódolnak, hanem csupán ötletek által kormányoztatnak. A színművésznek a drámai egyénitésben kétféle feladata van. Az első: a jellem előállítása; a második: a jellem fejleaztése. A jellem előállítását: a jellem-álcáról éa az alaphangról szóló cikkek tárgyalták. A jellem fejlesztésére nézve tudni kell a következőket: A azinésznek a jellem fejlődését úgy kell a néző előtt végrehajtani, hogy haladásának minden mozzanata, minden fordulópontja, vagyis; egyik állapotból a másikba jutása világos és érthető legyen. Szükséges tehát, hogy tisztában legyen az i» ránt: minő költői eszmét képvisel az előállítandó egyén; minő szellemi okokból és természeti viszonyokból alakult jelleme; a külvilággal, illetőleg környezetével való érintkezése minő elhatározásokra és tettekre ösztönzik. Hogy a jellemet a néző tökéletesen megértse^ és fejlődését