Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÉLETMŰVE /Székely György/

még a vidéki színészetnek ebben a hanyatlónak Ítélhető korszakában is lehetett találkozni. Főképpen egy mélységesen érdeklődő fiatalembernek. A fentemiitett szerepkatalógus lehetővé teszi számunkra a fiatal Paulay szinész-vándoréveinek nyomon követését is. Kirajzolódnak azok az időbeli és térbeli-földrajzi határok, amelyek között - természetesen nemcsak ő, de kor- és sorstársai sokan - vidéki szinészéletét élte. Megtudhatjuk, hogy valószínűleg már 1854 tavaszától az 1855/56-os sziniévad végéig Láng Boldizsár társulatánál működött; hogy a következő két évet Havi Mihály és Hegedűs Lajos együttesénél töltötte; hogy 1858/59-ben először szerződött Latabár Endre igazgatása alá, ahol későbbi felesége is tag volt, Jánosiné néven, egy jó fél évre visszatért Havi Mihályhoz, majd ismét egy évadra Latabár Endréhez. Utolsó vidéki szerződése Pollinus János társulatához kötötte 1861 áprilisától 1863 augusztusáig. 1863. szeptember elsején lépett színészként a pesti Nemzeti Színház kötelékébe, ahol ebben a minőségben 1874 februárjáig dolgozott. Tudjuk azt is, hogy 1864 és 1867 között nyaranta alkalmi szinésztársulásokkal tovább járta a vidéket, nemzeti színházi kollégái csoportjának részeseként, vagy közös vendégjátékaikat szervezve. A kilenc folyamatos vidéki esztendő során szinte az ország minden részén megfordult: Láng Boldizsárokkal Kecskeméten, Cegléden, Esztergomban, Tatán és Győrött; Havi Mihályékkal először Szegeden, Szabadkán, majd Kolozsvárt, Nagyszebenben és Brassóban; Latabár Endre együttesével Miskolcon, Egerben, Kassán, Balatonfüreden és Debrecenben játszott; Pollinus kolozsvári társulatával pedig az anyavároson kívül Marosvásárhelyt,