Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

egyéneinek világnézete közt igen nagy különbséget találunk. Ezek közt és mindenütt, ahol a polgári osztályok áthághatlan korlátokkal vannak egymástól elkülönítve, az egyén magán hordja saját osztálya sajátságait, melyek őt gondolkozás, érzés és akarat tekintetében élesen megkülönböztetik más osztály egyéneitől. A figyelmes színész bizonyára tudni fogja, hogy a társadalmi túlsúly önérzetében felnőtt úri osztály egyéne egészen más magatartású, mint a polgári egyén, ki amattól betölthetlen mélység által van elválasztva. Általában tekintetbe kell venni, vajon egy egyén meg van-e mentve a szükség kényszerétől és az anyagi érdekekért való küzdelemtől; szóval: oly körhöz tartozik-e, mely a szabad mozgás érzetét biztosítja? Mert eszményi szenvedélyek és az érzelmek nagy érdekei csak ily talajban teremhetnek. Ha figyelmesen vizsgáljuk a jellem alakulásának legközelebbi feltételeit, ezek közt első sorban állónak találjuk az egyénnek a családhoz és az államhoz való viszonyát. Az egyén gondolkozása és akarata először is e viszonyok szerint fejlődik; mert először is ezek veszik igénybe elhatározását; ez alapból sarjadzanak érzelmei, melyek egész életre kiható .alakulását feltételezik. Az egyéni jellem alakulására igen nagy befolyással van, vajon az egész nyilvános, s azzal szoros kapcsolatban lévő családi élet szigorú-e, vagy laza? Vajon az államban erős ellentétek által elválasztott pártok küzdelmei, vagy a teljes jogegyenlőség elvei voltak-e uralkodók? Alig van jelentékenyebb drámai jellem, melyben e viszonyok ne volnának döntők fejlődésének menetére. Igy Hamlet, Othello,