Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

hegyi vénasszonyok, akik álmait zavarják, hogy tüz-és vizhalálra Ítélve őket, végképp megszabadítsam a boszorkánynyomástól! De meg kell vallanom, a műsoron vett persecutiómnak az lett az eredménye, hogy én azon Volumnia, Zrínyi Ilona, Hamlet anyja, Bozóki Mária és Mirigy kivételével csupa fiatal leányt, menyecskét, vagy legalábbis még a legjobb korban levő, bár sokféle bűnös szenvedélyektől gyötört asszonyságokat találtam. Elismerem, hogy a nevezettek közül Mirigy valóságos égetnivaló boszorkány; de a másik négynek máglyára való Ítélésén - azt hiszem, a kegyed haragos szive is megesnék; Mirigyre nézve pedig úgy vagyok meggyőződve, hogy ha én csakugyan kivégeztetését határoznám is el, kegyed - már csak női következetlenségből is - pártfogásába venné. Megengedem, hogy a régi időkből settenkedik még szerepszekrényében néhány vénasszony, de azok a feledés kérlelhetetlen Ítélete következtében, most már arra sem valók, hogy Ijesztgessék. Azt hiszem tehát - székre nézve megnyugtattam. Most térjünk át annak a 'Jókai úr'-nak a Terézájára. Egész általánosságban azt bátorkodom megjegyezni, hogy csak folyvást vendégeskedő, úgynevezett virtuóz-művészek vannak abban a helyzetben, hogy kizárólag olyan szerepeket válasszanak, amely éppen tetszéseknek megfelel: egy müintézet állandó művész-tagjai kivétel nélkül alá vannak némelykor vetve annak a kényszerűségnek, hogy nekik nem tetsző szerepeket is kell tanulmányaik tárgyává tenni. Hova is jutnánk, ha a drámabirálók javaslatára elfogadott müvek az egyes művészek felülbirálata következtében az igazgatóság által nem adatnának? Mennyi tekintet irá-