Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jegyzetek

be vették szerény erőmet, hogy a hordárokkal való veszekedés, a vasúti hivatalnokoknál való rimánkodás, és a borravalók osztogatása által parancsolt mindenütt való jelenlétem miatt éppen ott nem lehettem jelen, ahol leginkább óhajtottam lenni, t.i. a búcsúnál Kegyedtől, kinek barátságáért, elnézéséért, és türelméért köszönetemet is tartoztam volna leróni; de megszokott jósága biztosit, hogy ez engesztelő és mentegtődző sorok nélkül is elnéző lenne irántam, és jószándékomat betudja a mulasztott kötelesség cselekedetébe. Aztán most már a vezesse isten helyett inkább a hozza isten

t kell hangoztatnom; mert ha a posta Borszékre csakugyan csigafogaton jut el /mint Julcsa kegyedtől vett tudomása szerint állitja/, azt kell remélnem, hogy e levelemre csak személyesen fog válaszolni;mert tudom, hogy Borszékről távozva, anynyira el lesz foglalva, amennyire csak egy diadalát egy ünnepelt győzőt elfoglalhat. A Princesse Georgest munkába vettem, mint jó magyarsággal mondják; de biz' azon annyi foltozni valót találtam, hogy lehetetlen lesz e példányt súgópéldánynak használni. Ha szüksége van rá, táviratozza meg, leirassam-e és hova küldjem? valamint a Holt sziv szerepeit is? De hacsak a javitásnál maradok, úgy még sok hiánya lesz a darabnak, mert sok szép, és sok helyt az értelemre múlhatatlanul szükséges rész kimaradt belőle, mit csak úgy pótolhatnék, ha magam az egészet újra leirnám, s ha e nyáron nem használná, azt tanácsolnám, hogy inkább ez utóbbi munkával bizna meg; mert akkor legalább teljes darabot kap, és jövőre mindenfelé hatással használhat.