Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

vonzó ereje; nemcsak kiváló énekesnő volt, ki külföldön is dicsőséget aratott, hanem kitűnő szinésznő is. Az erős drámai alakokat, mint Pideliót, Szilágyi Erzsébetet, Valentinét a Hugonottákb

an /sic!/ és sok mást hatalmas hangja mellett megrázó játékával is teljes sikerre tudta emelni. Egy végzetes sziv baj fiatal korában szakitotta meg pályáját. Az ő halálával operánk drámai állandó énekesnő hiján immár 12-15 éve csak vendégszereplések útján tudta az operai műsort érdekessé tenni; nem, mintha nem lettek volna az operának kitűnő erői; hiszen Ney Dávid, Odry Lehel, Kőszeghy Károly, Perotti, továbbá Pauli és legutóbb Takáts; a nők közül Nádayné Vidmár Katalin, ki Pau liné örökébe lépett, de később a bécsi udvari opera énekesnője lett, Maleczkyné Ellinger Jozefa, Saxlehner Emma és mások oly művészcsoport voltak, mely bármely elsőrendű operának disze le hetett volna; de a drámai énekesnő helye mindig csak időről időre volt betöltve Wilt Mária, Turolla Emma és Bellincioni E. hosszabb vendégszerepléseivel, kikhez még Hauck Minnie, Donadio Bianka vendégjátékainak sorozata járult. Végül Bianchi Biankát sikerült állandóan lekötni az Operához, s ezzel a könynyebb operák sikerét biztosítani. Több új eredeti opera került szinre ez évtizedben: Brankovics György és a Névtelen hősök Erkel Perenctől, valamint Atala Sárosi Perenctől még a Nemzeti Színházban adattak először; István király Erkel Perenctől, Abencerage Sárosi Perenctől, Hagbart és Signe Mihálovics Ödöntől, Alienor Hubay Jenőtől, Uj Rómeó és Csárdás cimü balettek Sztojanovics Jenőtől és Viora balett Szabados Károlytól az új Operaházban kerültek először szinre.