Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

lehetett volna. Lipthay Mária, úgy látszik, a fiatalság kedveltje volt, mely mellette és Kelemen meg Moór Anna ellen tüntetéseket is rendezett. A férfiak közt legjelentékenyebb tehetség kétségtelenül maga Kelemen László volt, ki mint szinész, ügyelő, rendező, igazgató, iró, forditó, fáradhatatlan buzgóságot fejtett ki, azonkivül a társulat ügyeit a hatóságokkal szemben is mindig hatással és érdemesen képviselte. Az egész idő alatt Pest vármegye karolta föl a szinészet ügyét a leglelkesebben. Csaknem minden megye csatlakozott hozzá a szinészet állandósításának ügyében. Az országgyűlési követek is utasításokat kaptak, hogy egy országos költségen épitendő és fenntartandó szinház ügyét előmozdítani törekedjenek; de a jószándéknál és időnként némi csekély eredményű gyűjtéseknél tovább nem mehettek. Egyesek kiváló szeretettel működtek a szinészet megalapításán, elsősorban maga a nádor-ispán, aztán gróf Batthyány József hercegprímás, ki ugyan nem tartotta hivatásának a szinészet fejlesztését, de, mint a nemzeti nyelv fejlesztésének hatalmas eszközét, több izben gyámolította; továbbá Kazinczy Perenc, gróf Ráday Pál, báró Podmaniczky József, Kovács János ügyvéd, gróf Zichy Károly országbíró, stb. Mindhiába! Az első magyar szlnésztársaság hatévi küzdelem után szétoszlott. Erdélyben ez idő tájt, a budai vállalkozás visszhangjaképp, szintén megindult a mozgalom a magyar szinészet érdekében. Erdélyben már a XVII. században nyomait találjuk a szinielőadásoknak. 1696-ban Pelvinczy György szinész és drámairó már egész Erdélyre és Magyarországra játszási jogot kapott I. Lipót királytól. Mintegy 7o év múlva találunk emlitést arról, hogy