Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A magyar színészet

Kelemen volt. 0 járt el minden dolgukban. Folyamodott a társaság nevében a városokhoz, megyékhez, Helytartótanácshoz, királyhoz. Û vezette a próbákat, rendezte a darabokat. Azonban megfeszitett buzgalmának és lelkesedésének sem sikerült elérni, hogy az Igazházi

nak kétszeri előadása után továbbműködhessenek. Az országgyűlés átköltözött Pozsonyba, tehát elvesztették leghatalmasabb pártfogóikat. Pest és Buda német lakói pedig teljesen közönyösek voltak sorsuk iránt, ünwerth gróf, a német szinhazak bérlője ellenséges indulattal viseltetett irántuk, a városi hatóságok is a bérlő álláspontjára helyezkedtek; csupán Pest vármegye rendjeiben találtak támaszt kik a magyar szinészet ügyét kezdettől fogva lelkesen fölkarolták. Ezeknek hathatós pártfogása mellett másfél évi küzdelem után ki is eszközölték, hogy a Duna jobb partján álló desz kaszinben, mely Ralschel I. Gáspár ácsmester tulajdona volt, megkezdhették előadásaikat. Hatalmasan gyámolította ügyüket ezldőben báró Podmaniczky József helytartótanácsos, ki a játszási engedélyt kieszközölte részökre, sőt még belső ügyeik vezetésére és a felügyeletre is vállalkozott. Gyűjtéseket indítottak, hogy legalább a játszáshoz legszükségesebbeket beszerezhessék, az üresen álló deszkaszint szinházzá átalakíthassák, s diszlete^, könyv- és ruhatárt szerezhessenek. Kelemen a részben szétszóródott tagokat megint összegyűjtötte, s újabbakkal is szaporította. E második alakulásnál találkozunk Sehy Perenc, Pesthy László, Láng János, Szép Ignác, Papp Gábor, Varsányi és Várady Mihály, Lipthay Mária, Kelemen Erzsébet, Bagolyi leányasszony nevével. Kelemen fölszólitására a szini ismeretekben jártas Protasevitz Benedek lett a rendező,