Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A Nemzeti Színház

hódolni, közönyös maradt a Nemzeti Szinház iránt. Ellenben az ötvenes években az ország legelőkelőbb családai voltak a Nemzeti Szinház páholybérlői. Példásokat követte az egész polgári társadalom, s ha válságok mégis mutatkoztak, inkább a gyönge vagy értelmetlen vezetésnek tulajdonithatók, /melyből ez idő tájt a művészek befolyása teljesen ki volt zárva/, mint a közönség részvétlenségének. Pényes bizonyitékát adta a főnemesség a magyar színművészet iránt érzett vonzalmának és érdeklődésének /igaz, hogy némi politikai iránya is volt e lelkesedésnek/, midőn a folytonossá vált anyagi válságok megszüntetésére közel másfél millió forintot irt alá. Ez összeg a politikai főhatóságok által a kezelés körül támasztott nehézségek miatt nem gyűlt be; de mégis 3oo,ooo forintnyi alapot eredményezett, melynek kamatai mai napig is lo,ooo forint évi segélyt biztosítanak a Nemzeti Szinhóznak. Ez alap gyűjtése és kezelése teljesen néhai gróf Károlyi György érdeme, s ez érdem azáltal van megörökítve, hogy a magyar királyi belügyminisztérium e tőkét Károlyi-alapítvány cimen kezeli; de a Nemzeti Szinház tagjai is örökre hálás szivükben Őrzik a nemes gróf emlékéti A hatvanas évekkel a nemzeti fölébredés korszaka állott be. Az 186l-iki országgyűlés eredménytelenül oszlott szét. A provizórium alatt nem állott be lényegesebb változás a Nemzeti Szinház belső viszonyaiban. Szigligeti vette át, mint egyedül rendező, különböző intendánsok alatt a szinház vezetését. Folyton tartó irodalmi munkássága mellett, melyben ismét néhány új tehetség: Rákosi, ki már ekkor egy fiatal irói nemzedék vezére volt, Bérezik, Szász Károly, Zichy Antal, Éjszaki Károly,