Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

áz örök Igazhoz, és a teljes megnyugvás hangulatát ébreszti a szemlélőben. Nem becsültem-e túl erőmet, midőn berendezését megkisérlettem, az előadás sikere fogja megmutatni. Lelkiismeretes gonddal igyekeztem azon, hogy az előadás megközelitae a mü nagy értékét. A kiállításban középutat választottam a szükséges és fölösleges közt. Díszes, de nem csillogó keretet terveztem a képekhez. Sehol se akartam külső fénnyel vonni el a figyelmet a költeményről; de törekedtem mindent előállítani, ami világosabbá, könnyen érthetővé teheti. Szinházi festőinknek nem kis részök lesz a remélt sikerben. Zenével is kellett némely helyeket kiemelnem, s Erkel Gyulában lelkes munkatársat találtam. Hogy ezeken kivül minden várható hatást az előadóművészeknek köszönhetek, akik e szép feladat létesítésében, amint ezt tőlük már meg is szoktam, egész lelkesedéssel és teljes odaadással támogatnak, azt szinte fölösleges is emlitenem. Ha mindamellett az eredmény nem lesz arányban vállvetett igyekezetünkkel, okát bizonyára nem e remekmű fogyatkozásaiban kell keresni; de mi is vigaszt fogunk abban találni, bogy igazán olyan vállalkozásba fogtunk, melyben et voluisse sat est.