Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

Ez a vége a második szakasznak. A harmadik szakasz három képe /a 8-dik, 9-dik és lo-dik szin/ oly szoros kapcsolatban áll egymással, hogy az értelem megzavarása nélkül nem is lenne szétszakítható. Ádámot mint Keplert találjuk itt Rudolf császár udvaránál, ezzel épp csillagászati értekezésbe merülve. Megtudjuk, hogy a kor vezértudománya a csillagjóslás és alchlmia; különben mindent a maradiság nyomasztó súlya kárhoztat tétlenségre. Figyelmezteti is a császári pártfogó a tudomány emberét, hogy legyen vigyázó, mert "Rossz hír kering az udvarban felőled, Hogy új tanoknak híveul szegődtél, Rostálod a szentegyház téteitj" a tovább: "Hagyd a világot, jól van az, miként van, Ne kívánd kontárul jav it ani. -" Kepler javulást igér, s gondolataiba mélyed. Ezalatt neje - ud variaktól környezve - közeledik hozzá, s mig az egyiknek talál kozót igér egy óra múlva a lúgosban, férjétől pénzt kér, hizeleg, sir, szemrehányást tesz: mig végre Kepler megigéri, hogy szégyenletes tudományából: a csillagjóslásból nyerendő jövedelmét odaadja. Ë képben Éva mint a hiúság, csillogás! vágy és kacérság személyesitője szerepel. Mentségét férje mondja el "Minő csodás kevercse rosz s nemesnek A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz? mert a jó sajátja, Mig bílne a koré, mely szülte őt!" Ü maga Éva, bukása szégyenében, igy kiált fel: