Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

lássa, mért küzd, s mit szenved? Lucifer csak erre vár. Terve kéez: egyik fa gyümölcsével már megrontotta Ádámot erkölcsileg, most fizikailag akarja megrontani. Oly sötét képekben tünteti fel az emberiség történetét, hogy kétségbeesik és meg semmisül, mielőtt faja tovább képződhetnék.. Elaltatja őket: " Bubáját szállítok reátok, És a jövőnek végéig beláttok Tünékeny álom képei alatt; De hogyha látjátok, mily dőre a czél, Mi súlyos a harcz, melybe útatok tér; Hogy csüggedés ne érjen e miatt, És a csatától meg ne fussatok; Egére egy kicsiny sugárt adok, ...... s e sugár a remény!" A következő öt szakasz képei egy-egy korszakos mozzanatot tün tétnek fel az emberiség történetéből. Ádám és Éva azonban nem csak álomban látják azokat, hanem mint főszereplők maguk is résztvesznek az eseményekben. Éva ugyan csak egyetlenegyszer árulja el homályosan öntudatosságát, a hatodik képben, midőn mint Sergiolus dőzsölő társa, Júlia, ábrándozik elmúlt emlékein: "S úgy érzem, mintha álomban feküldném: A rezge hangon messze múltba szállnék^ Hol napsugáros pálmafák alatt Ártatlan voltam, játszi, gyermeteg, Nagy és nemes volt lelkem hivatása." Lgyébkor mindenütt csak a különböző korszakok női jellemeit