Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

egymásután következő két estén adták Weimarban, s ezúttal adatott először a prológ a színházban és a mennyben. Végre a bécsi Burgszinház Dingelstedt trilógikus kidolgozását elfogadva, múlt télen 3 esti ciklusokban többször hozta szinre az egész költeményt. Én azt hiszem, hogy Faustnak az lenne legjobb szinpadra alkalmazása, melyben a két rész egy este volna adható. Legalább a műsoron való állandósítását ez fogná biztosítani. A két vagy éppen három esteli előadás oly fárasztóvá teszi e remekmű megtekintését, hogy még a nemzeti költő iránti kegyelet sem biztosit e ciklusoknak állandó életet. Eleintén mindenki röstelli bevallani, hogy e fárasztó előadás untatja; de folyvást hangoztatja mindenki, hogy több élvezetet talál a mű némely részeinek olvasásában, mint az előadás megnézésében; bár arról is meg vagyok győződve, hogy azok közül, kik ezt mondják, olvasva is kevesen élvezték még a második részt teljesen. Vannak dolgok - habár a legköltőiebbek -, melyek színpadról nem hathatnak. A pompás díszletek, ragyogó jelmezek ilyenkor inkább ártanak a költeménynek, mint használnak. Amit nem lehet drámailag érdekessé tenni, azt nem is lehet szinpadra vinni. A felsorolt kísérletekből látható, hogy Németországban bár sokáig kétségeskedtek a Faust szinre alkalmazásának sikerén, lassankint mindenütt előadták, sőt ma már többet is adnak belőle, mint amennyire a szinpadi előadás alkalmas, s mint amennyi magának a költeménynek használhat. Midőn Az ember tragédiájá

t előadás szempontjából Faust

tal összehasonlítottam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy amaz talán kisebb költői értéke mellett is egyöntetűbb, kerekebb,