Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Az ember tragédiája színpadon

Az ember tragédiája a színpadon I. Az első kérdés, mely előttem fölmerült akkor, midőn Az e-uber tragédiája szinrehozatalának gondolata bennem megfogant, az volt: van-e valakinek joga oly költői müvet, melyet szerzője nem szinpadra szánt, melyet nem is drámának nevezett, melyet az előadás kellékeinek mellőzésével alkotott, szinpadra vinni? Különösen én nem vállalok-e nagy felelősséget magamra, midőn e müvet, mely megjelenésével oly méltó feltűnést keltett; mely szerzőjét egyszerre irodalmi kitűnőségeink közé emelte; e müvet, melyet a világirodalom nem csekélyebb alkotásával, mint Goethe Faust

jával mértek össze; e müvet, melyről Arany János mondta, midőn szerzőjét a Kisfaludy Társaságban üdvözölte: hogy "bizonyára nincs az akkor még két haza határai közt olvasó, ki irodalmunkra nézve nyereségnek ne vallaná, s ha látjuk is /világirodalmi jelességek mellett/ fogyatkozásait, még sem örömest válnánk meg a tudattól, hogy a mienk!", e müvet, melynek szerzője oly szerény volt, hogy Arany véleményétől függeszt vén fel, lásson-e világot tragédiája, vagy örök homályba merüljön vissza?

?

bevallotta, hogy Arany rosszalló véleménye esetén tűzbe dobta volna; midőn e müvet - mondom - a költő halála után, tehát beleegyezése nélkül, talán szándéka, akarata ellen kiteszem a szinpadi előadás soha előre ki nem számitható esetlegességeinek? Azonban e kérdésekben fölmerült kétségeimet maga a mü gondos olvasgatása oszlatta el! Az első kérdésre, hogy van-e joga általában a szinpadnak az ilyen költeményekhez, először is azt vizsgáltam, hogy miben