Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Csongor és Tünde

lea életirója azt mondja e miiről: olyan hibái vannak, melye­ket caekély tehetségű költő ia elkerülhetett volna, de szép­ségei olyanok, melyeket a legnagyobb költő is irigyelhetne. Az előadó személyzet is alkalmasnak látszott a kisériet megtételére. Régibb kitűnő művészeink nagy alkotásai iránt ér­zett tiszteletünk semmit sem csorbul, ha ki merjük mondani, hogy szinmüvészetünk általános szinvonala emelkedett, az előa­dások összhangja tökéletesült, és a mai, csaknem kizárólag fia tal, törekvő egyénekből álló személyzet lelkesedéssel fogott Csongor és Tünde betanulásához. Hamar meggyőződtem, hogy a szinház alig ünnepelhetné mél­tóbban Vörösmarty születése napját, mint e müvéaenkszinrehoza­talával. Hanem e szinrehozatal nehézségeivel kellett számot vetnem. Ezek leküzédést nagymértékben Gyulai Pál kritikai is­mertetésének köszönhetem, melynek útmutatását - ahol kellett ­követve, fogtam a mü berendezéséhez. Csongor és Tünde szerepeinek igen kevéssé változatos jele­netein kellett legtöbbet módositani; mert tudom, hogy szinpa­don legnagyobb költői szépséggel biró jelenetek is vesztenek hatásukból, ha szerfelett hosszúk vagy egymáshoz hasonlók. A­zért mindenekelőtt ezeket megrövidítvén, az öt felvonást há­rom szakaszba vontam össze. Az első szakaszban van egy, a máso dikban két, a harmadikban egy színváltozás. Az első szakasz az expozíciót és a cselekvény megindulását foglalja magában; a má sodik szakaszban vontam össze a két szerelmes küzdelmeit a ve­lök ellenséges boszorkány ármányaival; a harmadik szakasz kez­dődik Tündének a Tündérhonból való kitiltásával, és foly a sze relmesek visszatértéig oda, ahol egymást feltalálva boldogok

Next

/
Thumbnails
Contents