Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

Ellenben amely hangmódosulatok egymást ki nem zárják, azok egymással csatlakozhatnak, pl. az erős a magassal, e kettő a gyorssal sat. És igy, ha e hangok közül az összeférőket kettesével egybeolvasztjuk, azokból a hangnak 12 változata fog előállanij ugyanis: Erős magas, Erős mély, Erős gyors, Erős lassú, Gyenge magas, Gyenge mély, Gyenge gyors, Gyenge lassú, Magas gyors, Magas lassú, Mély gyors, Mély lassú. Hármasával egybeolvasztva 8 változat áll elő; úgymint: Erős magas gyors, Gyenge magas gyors, Erős magas lassú, Gyenge magas lassú, Erős mély gyors, Gyenge mély gyors, Erős mély lassú, Gyenge mély lassú. Ebből ismét több alfaj keletkezik: pl. a gyöngéd és nyers hang; az összeszoritott és kinyújtott; a visszatartott lélegzetű és kilökött, vagy szaggatott hangok; a tompa, harsány sat A hang efféle módosulásai közt egy sincs, melyet művészileg alkalmazni ne lehetne; s ezek a szinószre nézve a változatosságnak szintoly tényezői, mint a különféle szinek a festőnek; a szinésznek tehát hangját oda kell művelnie, hogy képes legyen e változatok bármelyikén határozottan és tisztán megszólalni.