Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Nyilatkozat

A felvetett 11.5oo ft következőképpen oszlott fel: Operaszerzők kaptak belőle 3.380 ft 9 krt Népszínművek szerzői 5.620 ft 61 krt Népszinmü pályázat sat. 6oo ft - krt Drámák és vígjátékok szerzői 1.770 ft 6o krt Ellenben 1878/9-ben az annyira kevesellett 3.754 forintból operaszerzők kaptak 565 ft 91 krt /s ez összegben Sába királynője is , mint eredeti opera szerepel/; dráma és vígjáték-szerzőknek tehát jutott 3.188 ft 9 kr, vagyis 1.317 ft 49 krral több, mint 1874/5-ben. Tessék itt még figyelembe venni, hogy 1874/5-ben a páholyok ára 1/8, illetőleg 1/6-dal, a támlás- és erkélyszékek 1/4-del, a zártszékeké 1/5-del, a másodemeleti székeké 1/6-dal volt több, mint 1878/9-ben. Ilyen az a statisztika. Felhozhatnám még az elősorolt adatok illusztrálására, hogy például, igenis, Dobsa nevét ott találjuk a 74-iki műsoron két darabjával, melyek után a szerző összesen 24 ft 16 kr tiszteletdijat kapott; Hugó Károlyt is kétszer 33 ft 26 kr tiszteletdíjjal részesítették; elmondhatnám, hogy Szigligeti a népszínműveken kivül csupán két darabbal fordul elő, mégpedig ezekkel is csak azért, mert újak voltak; régibb drámái és vígjátékai közül egy sem fordul elő a játékrenden; és sok effélét. Mindezekkel bizonyíthatnám, hogy régi darabokra nem jár a közönség, hogy más az izlés, mások a szinházi viszonyok sat., de abbahagyom, mert tudom azt is, hogy módjával lehet a régi darabok közül nem egyet értékesíteni* Ezt tettem is, teszem is, fogom is tenni; és éppen azért visszautasítom azt a vádat, hogy én az eredeti irodalmat le akarom szorítani a Nemzeti Szinház desz-