Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére
tlazteaaégea föltételek mellett; mig az, ki egyenesen valamely színtársulatnál kezdi pályáját, rendesen nyomorú fizetéssel, kardalnokságon kezdi, és nagy szerencse, ha 8-lo év alatt viv ki magának tűrhető állást, ha ugyan addig a színészetet végképp meg nem utálta, vagy be nem látta, hogy pályát tévesztett, és élete legszebb éveit elvesztegette. A tanodái növendéket helytelenül Ítélik meg azok, akik járatlanságát, mozdulatlanságát és túlságos vagy ügyetlen mozdulatait a Tanodában uralkodó hibás tanrendszernek vagy a tanárok utánzásának tulajdonítják. Az a járatlanság, az az ügyetlenség egyszerűen a fiatal emberé, aki tudja, legalább sokszor hallotta, hogy azok neki hibái vagy hiányai; és éppen azért biztosabban le fog szokni róluk, vagy meg fogja szerezni azokat, mint az, akit senki sem kisér figyelemmel, akinek senki sem mondja. A Szinészeti Tanoda növendéke, a tanfolyam bevégzése után, nem mint kész szinész, hanem mint kezdő lép ki. A felvett és végzett növendékek számkülönbsége mutatja, hogy aránylag igen rövid idő alatt hány látja be, vagy hánynak adják értésére, hogy amit ő hivatásnak vélt, az csak kedv volt. A végzettek kevés számát is megrostálja a gyakorlat. Az iskola csak az értelmet fejleszti, a valódi tehetséget is csak a gyakorlat érvényesítheti. Az bizonyos, hogy a tanodái növendék közvetlenül kilépés után, rendesen hanyatlást tanúsit; mert kénytelen egyszerre nélkülözni a tanár útbaigazító tanácsát. Kedvező körülmények közt: müveit és jóakaratú rendező mellett, csakhamar lábra kap, és gyorsan halad, ellenkező esetben sokáig vergődik ide s tova