Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Visszapillantás a Színészeti Tanoda 10 évi működésére

Visszapillantás a Szinészeti Tanoda lo évi működésére E vázlatból kitűnik, bogy a meglevő eszközökkel mennyi sikert tudott felmutatni a Szinészeti Tanoda. Kern állítjuk, hogy többet nem lehetett volna felmutatni} de a következőkben megkísértjük amaz okok elősorolását, melyek miatt csak annyi eredményt ért el, amennyit felsoroltunk; bár hitünk szerint, az eddigi siker is igazolja a tanoda fennállását. Minthogy ezen okok elháritása nagyrészt nem a tanári kartól függ: réjok fogunk mutatni; egyszersmind minden tőlünk telhető eszközzel rajta leszünk, hogy lo-edfél évi tapasztalatainknak érvényt szerezvén, a szükséges javítások már a legközelebbi jövőben életbe léphessenek. Mindenekelőtt szükséges a következőket figyelembe venni: A tanitási mód az intézetben gyakorlati

, amennyiben a felsorolt elméleti tantárgyakat is a szinészetre alkalmazottan, röviden tanulja meg a növendék; annál terjedelmesebbek a magyarázatok, fejtegetések, és ezek is mindig a betanulandó szerepekre alkalmaztatnak. A darabok betanulása, az előzetes magyarázat után a növendékekre van bizva, hogy kisértse meg a feladott jellemet saját gondolkozása után felfogni és előállítani. A tanár által kikutatott felfogáai vagy előadási hibát Is magának kell kijavitani, illetőleg addig próbálgatni, mig az igazat megtalálja. Az a kifogás tehát, hogy a szininövendék a Tanodában a tanár modorát sajátitja el, ily tanitási mód mellett teljességgel nem áll. Hogy nincs Önállósága, az természetes, de éppen csak azért, mert kezdő. És hol vannak azok a fiatal szinészek,kik