Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

előtt, közreműködik arra, hogy elavult vagy éppen hatályon kivül álló szinházi törvények mellett is - a rend és fegyelem sértetlenül áll fenn. 4/ Szinházi törvényekről általában egyik törványhozás sem gondoskodott eddig. Minden szinháznak megvannak saját viszonyaihoz alkalmazott törvényei, melyeket az illető udvar, város vagy magánigazgató ad ki, és melyek a szerződés kiegészitő részét képezik. Azonkívül minden szinházi felügyelőség esetrőlesetre ad ki rendeleteket, melyek - nem lévén ellenkező értelműek a szerződés pontjaival - a tagokra nézve kötelezők. Igaz, hogy olyan színházaknál, melyek nem állami, hanem udvari intézetek /s a legtekintélyesebbek mind ilyenek/ könnyű az igazgató rendeleteinek ilyen törvényszerű érvényt biztosítani; mert a tagok az illető udvarok háztartásának kiegészitő részét képezvén, hozzá vannak szokva az igazgató rendeleteiben a fejedelem akaratát tisztelni; sőt némely színháznál, mint a müncheninél, a szerződések a király nevében köttetnek, és a rendeletek az ő jóváhagyásával adatnak ki. Hogy az igazgatók és tagok közt ekképp megállapított viszony nem válik a művészet hátrányára, azt Bécs, München, Drezda, Berlin, Párizs színházainak tekintélye eléggé bizonyltja. 5/ A konzervatóriumokról szerzett csekély tapasztalataimat egy külön jelentésben lesz szerencsém Méltóságod elé terjeszteni. Ezúttal engedje meg Méltóságod, hogy a külföldi színházaknál szokásos igazgatási és ügykezelési rendek a mi viszonyainkhoz való alkalmazását kisértsem meg, és az összehasonlításnál az enquete-munkálatot használja alapul.