Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

nagyot összeszámítva. Ujat 7-lo-et tanulnak, és azokat nagyon sokazor ismételhetik. Hogy ne volna ilyen körülmények közt az összjáték tökéletes? Hogy ne oldaná meg mindenik feladatát művészettel? Nem hagyhatom említés nélkül azt a szívélyes, caaknem testvéries viszonyt, mely a francia színműírók és a bármely színháznál szerződött szinészek közt létezik. Ott tudják azt, hogy a színmüvet együtt kell megalkotniuk, együtt is dolgoznak annak sikerén. Az iró felolvassa müvét azoknak, akik működni fognak benn, akárhány művön - a szinészek tanácsai szerint - tetemes változásokat tesznek a szerzők; viszont a próbákon azok alkalmazkodnak a szerzők kívánságaihoz, ós igy együtt biztosítják az eredményt, mely után a szerző rendesen elismerését nyomatja müve elé. Milyen más szokás uralkodik nálunk. Itt a szerző és szinész hadilábon állanak egymással. Melyik szerző ereszkedik a színészekkel müvl bonyolódásba? És melyik fogad el megresquirozott jó tanácsot? Mit tud ahhoz a szinész? Viszont akárhány színészünk nem azzal vigasztalja-e a szerzőt a próbán, hogy majd este

I Innen van aztán, hogy minden gyönge müvet a színészek buktatnak meg; viszont hány rosszul felfogott és kivitt szerepórt kell a szerzőnek lakolnia? Pedig a kölcsönös egyetértés, egymás véleményét tisztelés nálunk is igen sok darabot menthetne meg a könyvtár porától, melyből nem igen szokott lenni feltáraadási Az előadottak után van szerencsém az elém tűzött kérdésekre,