Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - A színészet elmélete

I.RÉSZ 1. §. A színművészet fogalma, feladata, cél.ia A azinmüvészet, vagyis: a drámai előadás művészetének célja: a drámai költemény művészi megvalósítása. Elsődleges kelléke tehát a drámai költemény; amint ez viszont a színpadi előadásra van utalva, hogy teljes hatást idézzen elő. A drámai előadás feladata: a költő szabad fantáziája által teremtett alakok megtestesitéae. A színművészet ez alakokat hússal és vérrel látja el; azokba életet lehel, és mint élőlényeket érzékeink elé állitja; a költő müvének a valódi élet teljes csalódását kölcsönzi, éa ezáltal oly hatáaokat idéz elő, minőket erő éa megrázkódás tekintetében semmi más művészet nem érhet el. 2. §. A színművészet anyaga A zene anyaga a hang, a költészeté a szó: a drámai előadás anyagául az ember egész személyét igényli; a azinmüvészet az ember egész személyén és általa valósitja meg a költő eszméit; mert emberi egyéniségek által állitja érzéseink elé a költő müvét; és a költő által alkotott jellemeket, arcmozgás, testtartás, taglejtés és hang által élő igazzá és széppé /eszményi emberré/ testesiti. Ebből következik: hogy az előadó személye, egyénisége anynyira alakitandó, művelendő, hogy a költő képzelmének megtestesitésére alkalmas legyen; mert minden előadó csak akkor lehet művész, ha saját egyéniségének legyőzésével egész lényét oda idomította, hogy az a költői alakok megvalósításának haj-