Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról

dacára az utcán járt, fizet 5 frtot.. A büntetést az igazgató szabja meg, és a jegyőkönyv másolatát megküldi a tagnak éa a pénztárnak, mely a levonást a legközelebbi fizetésnapon eszközli. A jövendőben kiadandó törvények másolatban már megküldettek a mi színházunknak, s azért nem irtam le újra; csak egy szerződési mintát kértem, melyet szives is volt átadni. Csaknem hasonló felvilágosítást adott Fuess, a drámai szinház titkára. A szinészek közül - azt mondja - senki sem törődik mással, mint művészi feladatának minél tökéletesebb megoldásával. Kértem tőle a törvényeket, de azt felelte rá: a legutolsók 1823ból valók; azok nagyon elavultak; újakat sohasem alkottak, mert nem volt rá szükség. A mi színészeinkben - szólt - annyira ki van fejlődve a becs- és kötelességérzet, hogy azt sohasem pótolhatná a törvényektől való félelem. Minden olyan ügyet, mely az ügykezelés folyamát megakaszthatná, kölcsönös megértéssel igyekszünk elintézni, különben egy rendelet a főudvarmesteri hivatalból, mely nagyobb vétségeknél az ismétlés esetére a szerződés felbontását helyezi kilátásba, mindig elegendő a legvérmesebb véralkatúakat is korlátozni. Afféle dolgok pedig, mint rendetlenség a próbákon, civakodás, az elöljárónak nem engedelmeskedés sat. nem igen fordul elő oly intézetnél, melynek minden tagja annyi tisztelettel viselitetik az iránt az intézet iránt, melynek, hogy tagja, az legfőbb büszkesége. Egyébiránt, ha mégis fordul elő büntetés, azt az igazgató önhatalmilag határozza meg: mindig lehet ugyan fellebbezni az