Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Jelentése külföldi útjáról
el azon, általánosságban szerzett tapasztalatomat, hogy a bécsi, müncheni, lipcsei, drezdai, berlini és párisi szinhazak figyelmes tanulmányozása által azt az örvendetes bát pritó meggyőződést szereztem, hogy amazokkal szemben a mi Nemzeti Színházunk mind egyes tagjainak képességét, mind az előadások művészi becsét tekintve, nem áll oly alacsony színvonalon, hogy az összehasonlításnál pirulni lenne kénytelen. Tehát általában nincs igazuk azoknak, akik a kerepesi úti színhazat mindenképpen a tespedés, lomhaság, fegyelmetlenség és romlottság tanyájául akarják feltüntetni; igazuk egyébiránt már csak azért sem lehet, mert valódi kárörömmel támogatnak olyan törekvéseket, mik a valódi közvélemény félrevezetésével, valóban a rend, fegyelem és művészi haladás felbomlását eredményezhetik. Az összehasonlításnál természetesen sohasem szabad elfelejteni azt a sajátságos, visszás és a művészi fejlődés gátjaként fennálló körülményt, hogy a mi színházunk egyedül kénytelen annyiféle igénynek és Ízlésnek szolgálni, ahány szinház van más nagyobb városban, melyeknek csaknem mindenike különfajú szinészeti előadásoknak van szentelve. Az emiitett udvari szinhazak közül csak a drezdai tengődik hasonló kényszer békóiban ; és a királyi udvar minden bőkezűsége és szervezetének lehető legnagyobb tökélye mellett sem képes - e körülmény miatt - valami nagyobb jelentőségre vergődni. Épül is már - részvények útján - a második szinház, melyben az udvari szinészek fognak egy újonnan szervezendő külön társasággal vígjátékokat és eredeti possékat adni, - fogja-e ez emelni a szinház művészi értékét? Ott a közvélemény kétkedik rajta.
