Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Bevezetés a Bajazet-fordításhoz

Bevezetés a "BaJazat"-forditáshoz Racine-t a magyar közönség eddig csak egy-két müvének régibb fordításából ismerhette, s csaknem általános a vélemény, hogy az eredeti nyelv szépségein kivül ma már semmi szinpadi hatásuk sincs. Én azt hiszem, egyik vagy másiknak szinpadi előadása megváltoztatná e véleményt; s azoknak - bármily kevesen legyenekakik nagy szenvedélyek küzdelmeiben gyönyörködni tudnak^"Bajazet" , "Andromache" , Phaedra" előadása élvezetet nyújtana; a szinház magasabb hivatásának felelne meg, ha a francia sziniirodalom egy-két selejtesebb terméke helyett évenkint néhány estét e nagy költő müveinek szentelne; színészeinknek - különösen a törekvő fiatalabbaknak - alkalmok volna magokat valódi erős szenvedélyek ábrázolásában gyakorolni; e müvek mintegy átmenetet képezhetnének a gomba gyanánt szaporodó, üres, csak egy kis felületes rutint igénylő divatos jellemek egyénitése ós a legmagasabb shakespeare-i alakok művészi alkotása közt. Egyéb indok mellett tán ez utolsó volt leghatározóbb, midőn Racine müvei közül lefordításra éppen "Bajazet"-et választottam. Azt hittem és hiszem, hogy e mü színpadunkon sikerrel adható. "Bajazet" Racine-nak nem a legjobb müve; legfeltűnőbb hibája, hogy személyeinek török ruhája alatt mindenütt francia eszmék és érzések lappanganak; de Roxan erélyének, Atalid gyöngéd szerelmének, Bajazet nemes jellemének ábrázolása elég hálás feladat, s az egész művön elég magasztos pathosz ömlik el arra, hogy előadása a szereplőket versenyre buzdítsa.