Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)

PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta

sának, viszont a népszinmü, éppen hóditó erejénél fogva, nyűge volt a Nemzeti Színháznál a többi műfajnak. Gát volt különösen a tragédiák és vigjátékok személyzetének fejlődésében, ennélfogva a magasabb válfajú drámák nagyobb termékenységében. Nyersebb, szilajabb, vaskosabb tulajdonságok fejlesztését kivánja és eszközli a népszinmü, mint emez idealisabb alakításokat követelő műfajok. Jókainé és Egressy tragikai fensége, Prielle Kornélia és Szerdahelyi társalgási finomsága mellett mindig nagy volt a hézag az ő megjelenésük és azoknak fellépése közt, kik kénytelenek voltak minden műfajban összevissza szerepelni. A vígjátékokban a népszinmü kiválása óta az összhang már helyreállt; ma már el van érve - talán a szerénytelenség vádja nélkül említhetem - az összjáték azon foka, mely nélkül jó vígjátéki előadás nem is képzelhető. Mikor majd a Nemzeti Színházban a dráma egyedül fog betölteni műsorával minden napot, mikor majd a tragédiákat is annyiszor ismételheti, mint most a vígjátékokat, mikor azokkal - az operától nyert üres napokon - a bérlők igényeinek csorbítása nélkül - leszállított árakon is - fog gyűjteni a kevésbé vagyonos, müveit lakosság köréből, a lelkesedésre mindig hajlandó fiatalságból, a tanulók ból, egy újabb közönséget, akkor fog képezni tragikai színészeket is, akkor fognak támadni tragédiairóink, mert fog nyitni a szinház több drámairónak is életpályát, melytől nem lesz kénytelen hűtlenül megválni kenyérkeresetből, akkor telj^ sen be fog ja tölteni a Nemzeti Szinház művészi, kedély- és erkölcsnemesitő feladatát, s drámairodalmunk is kétségkívül újabb, teljesebb virágzásnak fog indulnil Nem állítom, hogy mindez azonnal be fog következni, mihelyt a szétválás megtörténik. Tudom, hogy