Székely György szerk.: Paulay Ede írásaiból (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 17., Budapest, 1988)
PAULAY EDE ÍRÁSAI - Drámairodalmunk a Nemzeti Színház megnyitása óta
üdvözölte, hogy: "Jaó r egge lt. Hamlet úr!" Egy hórihorgas karó 1nekes, kit rendesen a "két ballábú"-nak neveztek, Egressy (xá»bor vendégszereplése alatt, lelkiismeretfurdalás nélkül játszta el szerepét Lignerolles Lujzá ban. Szóval tragédiákra és vígjátékokra soha sem volt teljes személyzet, s az akkor méltán dicsőitett jeleseink legkiválóbb alkotásai mindennap ki voltak téve emiatt a mindig kérlelhetetlenül bekövetkezett eshetőségeknek. A szorosan vett dráma - kivéve a negyvenes évekből egypárt - nem jövedelmezett, vagy ha igen, de az opera kiállítása, személyzete évről-évre többe került, a napi jövedelmekből és a Nemzeti Szinház alapvagyonának kamataiból nem telt arra is, hogy egy dráma tisztességes kiállítást kaphasson. A ruhatár még most is kegyeletesen őrzi azt a foltos térdű vörös magyar nadrágot, melyben Szentpéteri bácsi 25 évig játszta az ősmagyar hősöket, apákat, utoljára aztán Zsiga cigányt; hiába folyamodott, remonstrált, nem telt! Az első lendületet drámánk a népszínműnek születésével nyerte. Erre kielégítő volt a személyzet is, nem kívánt sok pénzbe kerülő kiállítást. Legelső drámai bűvészeink vettek részt előadásaiban, és a karénekesek is - kik akkor mind magyarok voltak hozzájárultak az apróbb szerepekben sikereihez. Petrik, Gózon, Korcsek, a Hubenayak s többen csak oly híresekké tettek egyegy mellékalakot, mint akár Lendvay a Szökött katoná t, Réthy A csikós t. Füredi Sobri t, vagy Szentpéteri a Nagyapó t. Régibb időket emlitek; újabban sok másképp lett. De az bizonyos, hogy a dráma hetenként négy előadásával mindig érezte a Prokrusztes-ágy gyötrelmeit. Sok év előtt megindult az a
