Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Bevezetés
BEVEZETÉS Forráskiadványunk a reformkori - jelesen az 1825-1848 között lezajlott - magyarországi országgyűlések színházi vitáinak és az ezekhez kapcsolódó irományoknak a szövegét tartalmazza. A tanácskozásokból és a hivatalos iratokból feltárul előttünk a reformkori politikai vezető réteg színházpolitikai törekvéseinek szinte teljes horizontja. A vitákban megszólaltak valamennyi politikai irányzat képviselői, még a legfinomabb árnyalatok is kimutathatók. Említésre került minden fontosabb érv, megismerhetők a kudarcot vallott kezdeményezések is, kibontakoznak a jelentősebb folyamatok, nyomon kisérhető a letűnő régi /a feudalizmus/ és az előretörő új /a kapitalizmus/ harca. E forrásanyag közzététele hozzájárulhat a reformkori színháztörténet alaposabb megismeréséhez, a kötet segédeszköze lehet a további kutatásoknak. A közölt dokumentumok sajátos jellege feltétlenül megkívánja, hogy röviden vázoljuk a rendi országgyűlés összetételét és tanácskozásainak menetét. Magyarországon a törvényhozó hatalmat az országgyűlés és az uralkodó együtt gyakorolta. Az országgyűlés az ország karainak és rendéinek / Status et Ordines / egyetemes gyülekezete, vagyis azon kiváltságos osztályoké és rétegeké, amelyek a törvényhozásban személyesen vagy képviselőik /követeik/ révén részt vettek. Az országosan egybegyűlt karok és rendek elvileg egyetlen testületet képeztek, amelynek elnöke a nádor. Tanácskozásaik során azonban két részre oszlottak: felső- és alsótáblára. A felsőtáblát a főrangúak /főrendek/ alkották, vagyis azok akik személyes jogon voltak jelen a diétán. Közelebbről: a születés jogán a főnemesek /hercegek, grófok, bárók/, a méltóság jogán a zászlósurak, a főispánok, a fiumei kormányzó és Horvátország követe, valamint a római katolikus, görög kato-