Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1832 - 1836

azon említett két testvér közt nem esett-e más színház-előadás következésében újoni meghasonlás, vagy sok és számos más személyeknél nem szolgáltak-e a színház előadásai erkölcstelenségre ingerül. Ha tehát ezt tisztelt követ úr bizonyítani nem tudja, magából következik, hogy a szólónak előadása tisztelt követ úrnak állítása által meg nem cáfoltatott. Végtére — ámbár a szóló tett ajánláshoz nem járulását most is állhatatosan nyilatkoztatja, mivel azonban a fent tisztelt követ úr küldői utasítását úgy magyarázta, hogy azok azon szempontból indulván, hogy az eddig szokott subsidiumok felosztás útján reájok a javallt ajánlásbul eshető sommát értették —, nehogy azon tisztelt követ úrnak előadása, hogy bármely országos ajánlások és subsidiumok ezentúl is az eddig szokott kulcs szerint felosztódjanak, a naplókönyvbe béiktattatva némely annak fenntartására számozandó következésnek szolgáljon,, azt nyilván ez alkalommal a szóló nyilatkoztatja, hogy csakugyan jövendőre subsidiumoknak felosztására nem a portáknak száma szolgálhat, hanem a valódi birtok, oda értvén minden majorságbeli vagy pusztákból álló birtokot, azon felosztás alapjának kell ezentúl lenni, azért, hogy azon temérdek tehertől, melyet a felső vidékek eddig az osztó igazság ellenére viseltek, már valahára felmentődjenek. — Ezeknek előadása következésében azon kérdésnek megfejtésére is felszólítja tisztelt Borsod vármegye követét, mind hazánk javára, mind a magyar nyelvnek előmenetelére nézve mely résznél jobban nyilvánosodik a törekvés: tisztelt követ úrnál, ki a magyar színháznak felállítását, vagy a szólónál, ki azon színháznak szükségét mostani időre még ellenezvén, előbb a magyar nyelvnek minden országunk részeire és lakosokra kiterjesztését elérni óhajtván, az eránt teendő sikeres rendeleteket sürgeti. Pest vármegye első követe [Dubraviczky Simon]: Trencséni követnek előadására megjegyzi, hogy semmi ajánlás vagy felsegélési költségek nem ajánltattak úgy, hogy abban mindnyájan megegyeztünk volna, hanem itt is a többség határozott mindég. De Horvátország előadása sem állhat, a kölcsönösségnél fogva is — mert Horvátország hozhatna a Magyarország nyakára kötelező törvényt, az anyahaza pedig nem —, és így azt hiszi, hogy ha a 400 000 megajánltatik, ezen sommában aránylag Horvátország is részesülni