Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1832 - 1836

kéntelen a szóló, hogy azon idő olta nagyon változtak légyen a körülmények, és azok következésében változott küldőiknek utasí­tása is. Küldői ti. méltó fájdalommal tapasztalván a szabad ki­rályi városoknak folyvást tartó elnyomattatásokat és az ország­gyűlési tárgyakban törvényes befolyásoktól és szavazási jussok gyakorlatából tettlegi kirekesztéseket, legközelebben adott uta­sításokban azt világosan és egyenes szavakkal kijelentették, hogy ők a szabad királyi városok kirekesztésével és hozzájárulása nél­kül hozott akárminő rendelkezéseket törvényes kötelező erővel bírható törvénynek soha el nem esmérendik, azt Kassa városa is pártolni el nem mulasztotta volna. — Ezen utasításnak sarkelvét híven fenttartani kívánván, és annak fenttartására mindent el­követni kész lévén, a szóló, minthogy tagadhatatlan lenne az, hogy ezen izenetben és törvény javallatban a szabad királyi váro­sok oly részt és befolyást nem vettek, mely őket sarkalatos törvények értelménél fogva illette volna; bizonyos lenne továbbá az is, hogy ezen izenetben egy új rendkívüli teher foglaltatna, küldőit pedig a sok mindenféle terhek már annyira nyomnák, hogy azokat inkább enyhíteni, mintsem szaporítani kötelességében len­ne, de amúgy is küldői világos meghagyása nélkül a szóló akár­minő teherre reá állani egyenesen tiltva legyen. — Mindezen okok­nál fogva, de nem azért, mintha küldői a nemzeti nyelvnek kimí­velését szívekből nem óhajtanák, úgy hiszi a szóló, hogy küldői kívánságát és utasítását híven teljesíteni fogja, ha a Karok és Rendek előtt kijelenti, hogy ő ezen izenetben, törvény javallat­ban és abban foglalt ajánlásban megbízói nevekben is részekről meg nem egyezhetik. — Kérvén ezen hozzá nem járulását a napló­könyvbe betétetni. Árva vármegye második követe [Zmeskál Móric]; Ahol ajánlások­ról van szó, ott világos utasítás kelletik;. néki e részben uta­sításé nem lévén, a kerületi izenetet nem is pártolja. Ha már azonban a többség csakugyan a kerületi izenetben megállapodna, azon esetre az egész sommát nem kellene a színházra adni, hanem a színészek számára is nevelőintézet alapíttatna, mert különben nem lévén alkalmatosságok a színészeknek hol tanulni, a más or­szági színészekkel nem lehet majd őket hasonlatosságba hozni, és így, ha a többség elfogadja a 400 000 ajánlást, abban küldői

Next

/
Thumbnails
Contents