Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)
Színházpolitikai kérdések a reformkori országgyűléseken /utószó/
kezet, a helybeli hatóságnál továbbra is engedélyeztetni kellett az egyes előadásokat. Ez a megkötés, eljárás - legalábbis a törvényjavaslatot alkotó liberális politikusok elképzelése szerint - nem annyira a darabok tartalmának megítélését célozta, sokkal inkább az előadások tényének puszta regisztrálását, a közigazgatási ellenőrzést. A főrendi tábla - személy szerint Ráday Gedeon főintendáns - kezdeményezésére a Nemzeti Színházat ki is vették e paragrafus hatálya alól, de nem művészi, hanem jogi megfontolásokból, mondván: egy országos intézet nem függhet egy várostól . A főrendek a színházi cenzúra megszüntetését nem egyformán ítélték meg. Néhány konzervatív főnemes a színjátszás, a színdarabok előzetes, mégpedig szigorú hatósági vizsgálatának fenntartása, sőt erősítése mellett kardoskodott - az erkölcsvédelem ürügyén, de kimondva is a "zavarok és felzendülésektől" félve. Azaz a letűnő társadalmi-politikai rendet védték, a forradalmi hangulat, a radikális eszmék elterjedése elé akartak sorompókat állítani. Velük szemben a liberális mágnások /Ráday, Teleki László stb./ a polgári irányba mutató, szabad, műsorpolitikájáért önállóan felelős színházvezetés mellett foglaltak állást. Az utólagos kérdőre vonás elvéből indultak ki, ezt a sajtótörvényben előírt módon, esküdtszéki eljárással kívánták lefolytatni. ELismerték azonban a törvényjavaslatban megfogalmazott előzetes hatósági ellenőrzés szükségességét is. Egyedül Majthényi László barsi főispán volt az, aki a városi elöljáróságoknak semmifele beleszólási jogot nem kívánt adni. Bár nem volt mentes minden ellentmondástól, az 1848. április 11-én szentesített 1848:XXXI. törvénycikk erős korlátokat döntött le, a kapitalista fejlődés adott szintjén és adott keretei között viszonylag széles utat nyitott a polgári szinházkultúra kibontakozásának, kiteljesedésének. Ebben látjuk igazi történeti jelentőségét.
