Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Színházpolitikai kérdések a reformkori országgyűléseken /utószó/

példálódzott az 1847. december 2-i kerületi ülésen: "parányi eredmények végett roppant tőkét kellett fizetnünk" - mondta. Majd hozzátette: a rendszeres évi fizetés mellett "sokkal csekélyebb 22 teherrel csudákat teremthetünk." Ennek feltetelei azonban csak a reformkor végére értek meg. Korábban hiába ajánlottak volna meg évenkénti összeget, az országgyűlés ingatag többsége miatt ez még bizonytalanabbá tette volna az intézmény sorsát, mint az egyszeri tőkefizetés. Csak a polgári forradalom győzelme hozhatta meg az igazi, a legmegbízhatóbb és legkorszerűbb megoldást: 1848 márciusában a rendek az immár országgyűlési felügyelet alá került és a közteherviselésre alapozott állami költségvetésből szavaztak meg évi támogatást a Nemzeti Színháznak. A Pesti Magyar Színházat az országgyűlés 1840-ben emelte az országos - vagy nemzeti - színház rangjára. A "nemzeti" jelleg ekkor vált valósággá, teljessé. A jelző ugyanis összetett tartalmat takart. Legáltalánosabban - eleinte csaknem kizárólagosan - a színjátszás magyar nyelvűségét jelentette. Magában hordozta azt az értelmezést is, hogy a színház a nemzeti szellem, műveltség bázisa, helye, "a nemzeti érzés tolmácsa s a hazai , . , 23 / / virtus táplálója". Az 1840:XLIV. törvénycikk utan mar azt is kifejezte a jelző, hogy a színház a nemzet /pontosabban: a nemesi nemzet/ tulajdona, az ország rendéi gondoskodnak fenntartásáról, illetve segélyezéséről, a nemzet képviseletében összehívott országgyűlés akaratától függ, közelebbről az azáltal megbízott választmány /majd személy/ felügyelete, igazgatása alatt áll, a királynak és a kormánynak közvetlen befolyása az intézmény működésére nincs /kivéve a rendőri felvigyázást és a cenzúrát/. Ez utóbbit különösen fontosnak érezték a rendek /főleg az ellenzék/; világosan különbséget tettek a "nemzeti" és az "állami" /vagyis királyi/ művelődési intézmények között. Az így felfogott "nemzeti" jellegnek nem mondott ellent, hogy a Nemzeti Színház pénzalapját a nádor által közvetlenül irányított Országos Pénztár kezelte. Ez ugyanis beszámolási kötelezettséggel tartozott a diétának, tisztviselőit az ország fizette. A színházalapítási elképzelésekkel együtt - szinte azokkal egyszrre - vetődött fel a színész- és énekesképző iskola, a kon zervatórium terve, szükségessége. Viszonylag korai a felismerés,