Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1839 - 1840

csupán a felosztás módja tehetné még anyagát tanácskozásainknak, de úgy veszem észre, hogy a t. KK. és RR. itt törvényre hivatkoznak, kétségkívül azon törvényre, mely még a mélt. Főrendek megegyezésével alkotandó lészen az országgyűlési költségek beszedése iránt, s így e helyen e tárgy iránt sem lehet még észrevételem, s a KK. és RR. javaslatát egészen elfogadom. Gróf Dessewffy Aurél: Hogy a magyar színészetnek a nyelvre, literaturára és nemzetiségre egyiránt fontos ügye országos ajánlás által pártoltassék, oly közös és — amint látszik — már ezen mélt. Fő-Táblának megegyezése által is helyeslett kívánság, melyhez én is magam részéről a legszívesebben hozzájárulok. Abban is kezet fogok a t. KK. és RR.-kel, hogy ezen országos pártolás a fennforgó körülményeknél fogva nem valami jövendjőben építendő színházra, hanem jelenleg azon épületre terjesztessék, mely az ország középpontján, Pesten nemes Pest vármegye ritka állhatatossággal folytatott törekvései következésében már valóban fennáll. Magára a törvénycikkelyre vannak azonban egynémely, egészen a dolog érdekében fekvő észrevételeim. Midőn a tervezett törvénycikkely élőbeszédjében a pesti színház nemzeti tulajdonnak nyilváníttatik, mellőzve van vélekedésem szerint azon kellő tekintet, melyet a saját minden esetben múlhatatlanul megkíván. Igaz ugyan, hogy a pesti színház nem csupán megyebeli adományokból épült, hanem ahhoz az ország minden részeiből történtek adakozások; hogy azonban ez a színház jelenleg Pest vármegyének voltaképpen sajátja, onnan is kitetszik, mert ha Pest vármegye mostan arról rendelkezni akarna, abban bizonyosan senki által se fogna gátoltathatni. Szabad legyen továbbá a mélt. Főrendeket arra is figyelmeztetnem, hogy ez a színészeti tárgy olyan, mely a közvélemény uralkodása alatt áll, a journalistica mezején forog, és az izlés változékonyságának vagyon alája vetve. Az országos választmány által kinevezendő igazgatóság, ha az ügynek művészeti jövendőjét biztosítani kívánja, könnyen adhat az intézetnek ideiglen oly irányt, mely egynek-másnak vissza fog tetszhetni. Nem történhetik-e meg, hogy ily esetben — hacsak a dolog előre tisztába hozva nincsen — nemes Pest vármegye a színházat, melynek sajátsági jogából őt egy hatalom szóval kivetkeztetni nem lehet, Visszakívánandja? Mindazért tehát, hogy ily, különben lehetséges