Dés Mihály szerk.: Reformkori országgyűlések színházi vitái 1825–1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 15., Budapest, 1985)

Források - 1839 - 1840

kerületben történt nyilatkozásra a Pesten fennálló német színházra felelni. Ki-ki meg fogja engedni, hogy midőn azon színház 30 év előtt épült, s magyar színészet, sőt a magyar dramaturgia oly fokon állott, hogy ama színház céljának tökéletesen meg nem felelt volna, mert az embereket mindenre inkább lehet kínszeríteni, mint valamely mulatságra. Igaz ugyan, hogy azolta a magyar nyelv, az egész literatura s így a dramaturgia és színészet is örvendetes és bámulandó lépéseket tett, de jelenleg is, ha különben tanácsos és a sajátsági jog megsértése nélkül kivihető volna, hogy a pesti német színház rögtön bezárattassék, ezen erőszakos tett — úgy hiszi a szóló — nemigen segítene a magyar színház ügyén, mert részint, valamint monda, az embereket mulatságra szorítani nem lehet, részint mivel a lakosoknak egy része, főleg az előbbi generációkból való, a magyar nyelvben nem járatos. Ezen szánatos hiányt Pest városának vétkül tulajdonítani nem lehet, mert alig találtatik család, mely gyermekeit a honi nyelv tanulása végett falura vagy más városokba nem küldené, de ha ezek visszajővén a magyar nyelvet olyannyira megtanulták, hogy minden más nyelvet elfeledettek, kenteiének megint a magyar nyelvről az oskolákban elszokni, s ha más nemzeteknél a tanulónak a tudományok megtanulásából azon mellék nagy haszna van, hogy egyszersmind a honi nyelvében tökéletesen kimíveltetik, akkor a magyar tanítvány, ha oly helyhezetben van, mint a pestiek, kenteiének némelykor 12 évi cursus után — mire a szólót saját példája tanította — a honi nyelvet újra is könyvből tanulni. De valamint ő reményli, hogy közel van azon időpont, melyben a magyar nyelv a tanítószékeket elfoglalandja, úgy meg vagyon győződve, hogy nem muland azon időpont után egy évszázadnak negyede, és Pest városa egészen magyarosítva leend; le nem mond tehát a szóló azon szép reményről, hogy az érdemteljes és általa mélyen tisztelt követ társaságában, ki a jelen nyilatkozására alkalmat adott, valaha a pesti nagy theátrom színpadjáról is a Vörösmartyak és Kisfaludyak melodiás és szellemdús nyelvöket hallja. — Végtére engedjék meg a Karok és Rendek, hogy valamint egyrészről a szóló őszinte elösméri, hogy Pest városának hazafiúi kötelessége a honi nyelv elterjesztésére minden úton-módon munkálkodni, úgy másrészről minden tartózkodás nélkül kimondja, hogy