Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

despoták és barbarusok exerceálnak; a keresztények polgári társaságában az efféle szokatlan megtiltás; és én, ha nem Kotsi, hanem G. Teleki Mihály maga tete volna azt velem, a mit Kotsi tett, el nem szenvedném, inkább meghalnék. Magok a theatralisták azt mondották, hogy az én moderatióm és flegmám isteni ajándék és angyali dolog volt; mert ott különben halál történt volna és példás tragédia. Rut dolog egy elöljáróban e részrehajlás és igazságtalanság; sajnálom, hogy G. Teleki ugy kimutatta a máját; mert ez nagy dolog és én ha elégtételt nem nyerek, a mint érdemli törvényesen az egész cselekedet, ennek még magam sem tudom, mi lesz a kimenetele. En mint becsületes életű nemes ember, inkább meg tudok halni, mintsem a becsületemet meg nem tudjam oltalmazni; ezt én senkinek le nem kötöttem, hogy én a mellett törvény utján fel ne kelhessek. Qua director, Nagyságod és a társaság becsülete parancsolják, hogy az én becsületem megoltalmaztassák, hogy subordinatio nélkül és személyes bátorság nélkül mimódon légyen az ember elégséges a maga kötelességeiről jót állni s azoknak megfelelni, nem tudom. A ki a theatrumon illyen történeteket hall, megirtózik tőle és hogy kivánna becsületes ember odajönni, hogy légyen e virágzó? mig illyen szomorú alacsonyságok történnek rajta, szégyenlenék becsületes szülék gyermekeiket ide bocsátani. Az inquisitionak még eddig meg kellett volna esni; mert hogy tudja meg az igazságot Sibón Nagyságod? Puszta szó csak nem annyi mint az inquisitio. Kotsit én hogy perlem meg? Már pedig az is igaz, hogy én őtet törvény eleibe rántom, és oltalmazza magát, a hogy lehet. Instálom is alázatosan Nagyr ságodat, semmit se is parancsoljon G. Telekinek ez iránt, mig az Isten Sibóra nem viszen bennünket. Májusra ugy kifurák-faragták a kolosvári késedelmekkel a dolgot, hogy 21-dik kezdődék a játék; G. Teleki az actorokat ugy akarta kifizettetni, hogy a májusi fizetés 21-a usque 31-um essék és igy májusból csak 10 napra, a többit, ugy mondván, vegyék ki a kolosvári cassából, a mellybe semmise maradott. Ha én erre reáállottam volna, az actorok elszéledtek volna és egy nagy apostolok oszlása lett volna; ez is egy czikkel volt a planumban; s most haragszik ő Nagysága, miért nem tettem ugy. Bajos a gásijából élő szegény ifjú actornak a dolga; mert még bé se éri véle. Most már azt parancsolta G. Teleki Mihály és a vásárhelyi commissio, melly fia a mostani kolosvárinak, hogy a cassât a politiae directorhoz vigyék pro securitae; jó; és majd mikor fog tetszeni és mint fog tetszeni, kezeket reátehetik. Megmondották aperte, hogy ha én az idevaló commissiónak nem engedelmeskedem, bezárják a theatrumot és ők magok állitanak actorokat és társaságot magoknak. Ezek pedig lettek volna és lennének azok, a kik vélem nem akarnak egyezni és reám támadtanak. No már illyen emberek között mit lehet csinálni? Ha nékiek engedek, Nagyságodnak ártani fog; ha nem engedek, Nagyságod előtt reám panaszolnak és azt fogja Nagyságod mondani, miért nem akartam függeni? Az alattomban forralt factioknak sitinérozása revolutiokat szül és legbizonyosabb eszköz a feltett czélra; azért kedvezés nélkül a pártütő büntetést érdemel, de látom, mindég elkerülte.