Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Kolozsvár, 1806. május 26. Méltóságos L. Báró Camerarius Ur! nékem jó Méltóságos Uram Barátom ! Nagyságod levelét tisztelettel vévén, annak következéséül, mint hogy az administratorsag miben léte iránt Méltóságos Gubernalis Consiliarus Gróf Bethlen Gergely Ur ő Nagysága mindent környülállásosan megirt, hosszas Írásommal nem terhelem; a mi pedig a kékesi dolog iránt való tudósításomat illeti, reménylem addig vette Imreh Domokos tudósítását, mellyet a Teleki Urfiaktól küldött ki, mely ha valahogy el télyedett volna, abban áll, hogy Gróf Kehdefiné is reá állott és subscribálta az egyezést egy kis clausulával, mely azt teszi, hogyha szintén mi el mulattuk is a törvényes praxis ellenére az egyezésben vinculumot tenni, csakugyan ő Nagysága sokkal többet bízik a nagyságod nemesi szavában és az árvához vonzó szeretetében, mint akármicsoda vinculumban, azt a Grófné hellyesen gondolja és én is, a ki a praxist jól tudtam, igy gondolkoztam, só't azért is nem tettem a vinculumról említést is, mivel az egyik, vagy másik fél talán sértésnek tehette volna: a summája a dolognak csak az, hogy a Gubernium is nem tévén e szerint semmi difficultást, a terminus pedig a lefizetésre naponként közeledvén, méltóztassanak nagyságtok ugy szorgalmatoskodni, hogy pro 15-ta Julii a tudva lévő summa itten Kolosváron általadattathass ék. Eddig a kékesi dologról, már a theatrumról, minthogy Kanyó itten nincsen szabadsággal kimenvén, én Kanyót még itten találván megszólítottam Csat Julis iránt, ó azt mondja, hogy a conventiókor az a hiba esett, hogy azt az anyja nem subscribálta és igy az teljességgel a kimenetelbe consentialni nem akarván, kénszeriteni nem lehet. Ez alatt a ballétistákkal egy csúnya dolog történt. A mult csütörtökön illyen kinyomtatott czédula mellett: Ein Ziegeiner, oder der Teuffei und seine Grossmutter, ein ungarisches Karakter Ballét, el akarván egy balletot játszani sokan felzúdultak, Kanyó induló félben lévén, mivel már ki volt hirdetve, mégis igen imprudenter megengedte, hogy eljátszodtassék, hogyha a magyar publicumot megkövetik; ebben én semmit sem tudtam, feláUottak tehát és előre a megkövetést megtévén két magyar kisasszony két czigány legénybe belé szeret, tánczolnak, szerelmeskednek, ott egyszerre ezen a publicum még inkább megbosszankodott. Az egész kiszólója a játéknak Reinvart, a ki a magyar theatrumra már rég fenyegetőzött, ezt én a játék után megértvén, minthogy Kanyó itt nem vala, nagyságod pedig több rendben is a vigyázást reám is bizni méltóztatott, büntetés nélkül nem hagyhattam, a theatrumot bezártam, a kulcsot magamhoz vettem pénteken, és mivel szombatra játékot hirdettek volt, teljességgel meg nem engedtem, nem csak, sőt a városi birónak is azt, hogy méltó büntetést rendeljen, megirtam. Mit rendelt a magistratus, ide zártam, a büntetés már teljesíttetett és Reinvart tegnap